Archívum

A címben sajátosan jellemzett mester valóban egy robusztus, de sportos figura volt, afféle ellentmondásnak tűnhetett kezében a kis színes ceruza és általában a keze nyomán keletkezett megannyi cizellált rajz és grafika. És bár válla, energiája és étvágya, mint egy rendes vízipólósé, tekintete és mesélőkedve, mint egy igazi gyereké, a szó legnemesebb értelmében. Nem fehér köpenyes, arisztokratikus tanár volt, hanem olyan mester, aki minden időt kihasznált a munkára, a „holtig tanulásra”: a lehető legjobb példát mutatva tanítványainak, rendszeresen és kitartóan együtt rajzolta velük a modelleket.

Mivel festészete és grafikája képi nyelvezeteként a klasszikus mesterségbeli tudásban és ábrázolásmódban gyökerező módszert és stílust választotta néhány absztrakciós-szimbolikus kitérőt leszámítva, ezért művei rengeteg tanulmányrajzra épültek. Beült az általa évtizedeken át vezetett szakkörben a fej- vagy aktmodell közelébe valamely nehezen megoldható nézőpontú helyre, majd lenyűgöző elmélyültséggel és eredménnyel rajzolta alakjait. Rajzai sokszor csak részletek voltak, elképesztően bele tudott feledkezni egy-egy formába és az azokban megtalált, azokba belelátott sajátosan burjánzó mikro-makrovilágokba. Bizony, egyéni álomvilágot vitt a hétköznapinak tűnő tekintetekbe, ráncokba és testtájakba, valamint növény-formákba. Farsang Sándor tanulmányrajzain egy később odaillesztett míves ékszer vagy viselet rajzolata révén antik mítoszok elevenednek meg, szenvedélyek és szenvedések idéződnek fel. Az általa rajzolt tekintetek hatványozottan a világon elmerengő, rácsodálkozó vagy belefáradt, netán bosszankodó önmagunk nézései. Ahogy igazi anatómiai és lélektanikutatója volt ceruzájával (és persze ecsetjével is) az emberi karaktereknek, úgy a természet más teremtményeinek is: virágok, fák, bogarak sokaságát rajzolta. Grafittal és színes ceruzával, tussal, filctollal, pasztellel, illetve ezek kombinációival. Bár saját fotókkal is gyűjtötte a Rába- vagy Duna-part flórájának, gazdag tárházának kis részleteit, leginkább rajzeszközzel közelített az eredeti látványhoz, gondosan gyűjtögette otthonában vagy a grafikai műhelyben a kis természeti fragmentumokat a tanulmányrajzoláshoz.

De Farsang műterme nemcsak rajzok, festmények és természeti töredékek otthona volt, hanem szakmai-tudományos könyvtár is: művészettörténeti, történelmi, filozófiai és természettudományos könyveket halmozott fel, melyek együtt jelentették számára a forrást rajzaival és a sok és sokféle régi tárggyal, eszközzel, kacattal. Kis fémtárgyak, régi gyerekjátékok, családi relikviák, megsárgult újságok, ásványok, kavicsok együtt sorakoztak polcain a művész-eszközökkel és anyagokkal.

Klasszikus vénájú művész volt Farsang mester, ismerte és elmélyítette magában a reneszánszmesterségbeli tudást, a barokk szenvedélyt, festőiséget és illuzionizmust, hogy aztán mindezt ötvözze álmaival, gyerekkori és ifjúkori angyalföldi emlékeivel, olvasmány-élményeivel, szürrealizmusban és pop-artban alámerített önmagával. És hogy aztán mindez visszahasson letisztultságukban is örvénylő és burjánzó tanulmányaira, kéttenyérnyi mivoltukban is monumentális stúdiumaira, grafitszürkeségükben is izzó és élettelin lüktető rajzaira.

Tolnai Imre